gyártó cég:

a Magyar Televízió megbízásából a MAFILM

műhely:

Zenés TV Színház 

rendező:

Seregi László 

író:

Louis-Francois Clairville, Charles Gabet

fordító:

Róna Frigyes

zene:

Jean-Robert Planquette

forgatókönyvíró:

Kardos G. György 

vezető-operatőr:

Sík Igor 

operatőr:

Pellei István; Pintér Endre; Nyerges Tamás 

koreográfus:

Péli János 

hang:

Petrőházy István, Balogh Gyula 

fővilágosító:

Gál István 

díszlettervező:

Langmár András 

építész:

Csát Miklós 

berendező:

Németh Jolán 

jelmeztervező:

Witz Éva 

ruhakivitelező:

Ballai Zsuzsa 

maszk:

Németh János 

felvételvezető:

Major István, Balogh Lajos 

rögzítésvezető:

Ali István 

műszaki vezető:

Csáki István 

a rendező munkatársa:

Száva Gyula 

technikai rendező

Muharay Csaba

zenei rendező:

Fejes Cecília

munkatársak:

Zbisku Endre, Bánki Lászlóné, Hegedűs Imréné, Krasnyánszky Gyula, Kardos Ferenc, Lugosi Miklós,   Hajasné Kozma Éva, Koós György, Lip Mária, Szendrey Júlia, Kecskés G. László, Oláh Vilmos

gyártásvezető:

Dési Ágnes 

szereplők:

Henri márki - Miller Lajos
Germaine - Herczeg Csilla (Kovács Brigitta)
Serpolette - Szerencsi Éva (Zempléni Mária)
Grenicheau - Cseke Péter (Berkes János)
Gáspár apó - Bodrogi Gyula (Korcsmáros Péter)
Bíró - Suka Sándor
Jegyző - Magasházi István
Cachalot - Kincses Károly 
Rák Kati, Nagy Annamária, Kapeller Anasztázia, Zvorovszky Ildikó
Mesélő - Fülöp Géza

közreműködik:

Magyar Állami Operaház Zenekara
vezényel: Herbert Mogg
Magyar Néphadsereg Művészegyüttes Tánckara
Magyar Rádió és Televízió Énekkara

műfaja:

operett

cikk:

Film Színház Muzsika, 1983. május 28.

hossza:

93 perc 39 mp.

bemutató:

1983. március 5. 20:05 (1)

ismétlések:

1985. augusztus 11. 18:15 (2)
1988. július 8. 20:05 (2)

Burgundiában üldözött hugenottákat hurcolnak vérpadra. Corneville urára, a hugenotta Corneville márkira és barátjára, Grusenet grófra szintén halálos ítélet vár, így nekik is menekülni kell. A márki javait, a gróf kislányát bízza Gáspár apóra.

Eltelik húsz év. Gáspár apó két árva lánykát nevelt fel mostanra, a gondjaira bízott lányf és egy talált gyermeket. Serpolette az egyik, aki arról álmodik, egyszer majd az derül ki róla, hogy nemesi származású. Serpolette Grenicheau-be, egy ügyeskedő, furfangos fickóba szerelmes, de az inkább a másik lányt, Germainet rajongja körül. Germainet nevelőapja a bírónak szánja, de a lány egy jóslat beteljesedésében bízik, hogy majd ahhoz megy feleségül, aki a tenger felől érkezik és megmenti az életét, ezért visszautasítja a kérőt.

A bíró megzsarolja Gáspárt, hogy nem dézsmálhatja tovább a márki vagyonát, ha nem tartják meg a kézfogót. Gáspár tervet eszel ki, hogy Germainet rábírja a házasságra. Javasolja a bírónak, idézze elő mesterségesen a helyzetet, ő maga mentse meg valami veszélytől a lányt. Az ötletet a bíró a jegyző segédletével akarja megvalósítani. A terv szerint, a tenger partján üldögélő Germainet a jegyző a vízbe löki, a bíró pedig, aki "véletlen" arra jár, kimenti. Számításukba hiba csúszik. A bíró ugyanis, a helyszín felé közeledve belelép az orvvadász Grenicheau rókacsapdájába, így a segítségért kiabáló lányt egy arra járó csónakos idegen menti meg. Az esetnek szemtanúja Grenicheau, akire az ismeretlen rábízza az ájult Germaine-t. Germaine magához tér, s Grenicheau-t hiszi megmentőjének. A fiú nem tiltakozik, sőt, egy szép kis történetet kerekít "hőstettéről".

A bíró, akit a jegyző szabadít ki a csapdából, kiadja a parancsot az orvvadász Grenicheau elfogatására. Serpolette elbújtatja a bajba jutottat. Közben két idegen érkezik a városba, egy ismeretlen hajó kapitánya és egy matróz. A kapitány elmondja társának, hogy egy lányt mentett ki a háborgó tengerből, akinek szépsége teljesen megigézte. Úgy adódik, hogy éppen Germainetől kérnek útbaigazítást, akit akkor még nem ismer fel megmentője. A lány elmeséli a kastély történetét, s azt, hogy a nép bízik abban, hogy márki unokája még visszatér egyszer. Azt beszélik, a cornevillei harangok jelzik majd ezt az eseményt. Közben a bíró tudomására jut, hogy hol rejtőzik Grenicheau, ezért Germaine "megmentője" segítségére siet. A bíró és kísérete, na meg a pozícióját féltő Gáspár, a fiatalokra tör. Grenicheau elmenekül, Germainet pedig Gáspár apó a kastély toronyszobájába zárja.

Kezdődik a cselédvásár. Ilyenkor szerződnek le a cselédek új gazdához a következő esztendőre. A törvény szerint, ha valaki aláírja a szerződést, annak már csak az uraság parancsol senki más. Germaine elszökött a kastélyból, és Grenicheau, aki pedig a törvény elől menekül, álruhában érkezik a vásárba. Mindkettőjüket, sőt Serpolette-et is a hajóskapitány fogadja szolgálatába, így már biztonságban vannak. Mindenki a várba igyekszik. Gáspár apó azért, hogy kísértet jelmezben megpróbálja továbbra is távol tartani a "betolakodókat" a kastélytól, a bíró pedig, aki eddig csak azért hunyt szemet az öreg más vagyonát dézsmáló életmódja felett, mert mint leendő vő, már saját zsebében érezte a mesés kincset, most már lajstromba kívánja venni a jogos tulajdonos vagyonát.

A hajóskapitány, akiről közben kiderül, hogy Corneville márki unokája, kíséretével a kastély titkait kutatja. Így leplezik le a "kísértetet", Gáspár apót, aki megbolondul, mikor a kincsesládát át kell adnia jogos tulajdonosának. Amikor egy régi írás is előkerül, mely egy kislány nemesi származására utal, Serpolette majd kibújik a bőréből örömében. Párizsba utazik, hogy rendezze a származásával kapcsolatos ügyeket. Henry márkitól Grenicheau-t kéri kísérőnek, aki boldogan követi az immáron gazdag lányt.

Az ifjú márki és Germaine kapcsolata egyre szorosabb. Egy beszélgetés alkalmával Grenicheau bevallja Henry márkinak, hogy Germaine életét valójában egy idegen hajós mentette meg, nem ő. A márki pedig elmondja, hogy ő volt az a hajós. A férfiak beszélgetésének Germaine fültanúja volt, s így a fiatalok boldogan találnak egymásra. Gáspár apó érkezik, s töredelmesen beismeri, Germaine keresztlevele is a birtokában van, ami azt bizonyítja, hogy nem Serpolette, hanem Germaine, a grófkisasszony. Grenicheau, aki nem kevés érdek nélkül udvarolt eddig Serpolette-nek visszakozni próbál, de már "késő". A kardos menyecske többé nem ereszti. Gáspár apó áldását adja a párokra. A cornevillei harangok megkondulnak, tudatván, hogy újra ura van a kastélynak.