gyártó cég::

rendező:

Szalkai Sándor 

író:

Kállai István, Szalkai Sándor

operatőr:

Zsóka Zoltán 

vágó:

Láng Mária 

zene:

Tomsits Rudolf 

hang:

Pécsi Péter 

díszlettervező:

Balló Gábor 

jelmeztervező:

Csengey Emőke 

maszk:

Tomola Katalin

felvételvezető:

Gábor József 

a rendező munkatársa:

Berta Attila

gyártásvezető:

Balogh Péter 

szereplők:

Szakácsi Sándor - riporter
Avar István, Almási Éva, Bara Margit, Bessenyei Ferenc, Egri István, Kálmán György, Máthé Erzsi, Őze Lajos, Patkós Irma, Simon Zsuzsa, Szabó Gyula, Ungvári László, Váradi Hédi, Horváth József, Halász László, Szerencsi Éva, Deák Sándor, Balázsovits Lajos, Györffy György, Nagy Attila, Albert Schweitzer Vonósnégyes, Bolba Vokálegyüttes

hossza:

9:40

bemutató:

1976. február 14. 20:20 (1)

Nézői levelek nyomán jut el a televízió oknyomozó riportere egy bérházba, ahol a tatarozást végző munkások figyelmetlenségből körbebetonozták egy részegen, folyosózugban alvó férfi fejét. Hetek telnek el, s Szemerkényi Bálint mégmindig a beton rabságában él, de a hivatal még a felelőst sem találja meg, nemhogy a megoldást erre a helyzetre. Bizottságok alakulnak, kérvények és beadványok születnek, érdekegyeztetések történnek, s a nagy társadalmi összefogástól függetlenül Szemerkényi úr szorult helyzetében nem történik változás. Bár fáj neki, hogy felesége időközben gyorsított eljárással elválik tőle, mivel a körülmények miatt képtelen házastársi kötelességeit teljesíteni, mégis örömmel tölti el a tudat, hogy az érdeklődés és a törődés középpontjába került. Védnökséget vállalnak felette az úttörők és a nyugdíjasok, szórakoztatására jönnek a zenekarok és énekegyüttesek, úgyszólván zarándokhellyé vált a korábban csendes bérház. Mindenki tesz valamit azért, hogy a férfivel felejtesse szorult helyzete miatti rossz közérzetét. Amikor kilencvenegy nap után megszületik az egyezség az IKV, az Építőipari Vállalat, a Műemlék Felügyelet és a megannyi hatóság és főhatóság között, hogy ki és mikor szabadítsa ki őt rabhelyéről, Szemerkényi már előre hiányolja, hogy a továbbiakban nem lesz része ennyi emberi jóságban és törődésben, mint amennyit az elmúlt hetekben kapott.