A Mikádó (1974)

 

gyártó cég::

Magyar Televízió

műhely:

Zenés Tv Színház

rendező:

Seregi László

zene:

Arthur Sullivan

szövegkönyv::

William Schwenck Gilbert

fordította::

Romhányi József

dramaturg:

Ruitner Sándor

koreográfus:

Novák Ferenc

vezető-operatőr:

Molnár Miklós 

zenei rendező:

Fejes Cecília

diszlet:

Wegenast Róbert

jelmez:

Wieber Mariann

hang:

Ács Mária, Balogh Gyula 

maszk:

Sommer Katalin

a rendező munkatársa:

Bodnár István 

közreműködik:

Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Tánckara,
Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Sapszon Ferenc karigazgató, Breitner Tamás karmester
 

szereplők:

Yum-Yum - Szerencsi Éva (Ötvös Csilla)
Nanki-Puh - Farkas Bálint (Rozsos István)
Ko-Ko - Kibédi Ervin
Poo-Bach - Csorba István (Orbán László)
Pish-Tush - Bodrogi Gyula
A Mikádó - Suka Sándor
Kathisa - Bakó Márta
Pitti-Sing - Domonkos Zsuzsa
Peep-Boo - Bujdosó Mária

műfaja:

nagyoperett

felvétel:

1974. május 6.

bemutató:

1974. június 15. 21:15 (1)

ismétlések:

1976. szeptember 9. 20:00 (1)
1980. augusztus 16. 18:05 (2)
1983. január 20. 21:25 (2)

cikkek:

A Mikádó meg azok a csodák (Film Színház Muzsika, 1974. május 25.) 
A műfaj nehézsége (Film Színház Muzsika, 1974. június 22.) 

 

A történet Japánban játszódik, a mesebeli ősidőkben. Főhőse a császár fia, aki megszökött csecsemőkorukban eljegyzett menyasszonya elől, s álruhában járja az országot.

Ko-Ko főhóhérmester palotájában vagyunk, aki nagy bajban van, mert jóideje nincs munkája, s fél, hogy eltörlik hivatalát. A Mikádó kiadja a parancsot: ha egy hónapon belül nincs Titipuban kivégzés, Ko-Kot meneszti hivatalából, sőt lakat alá tetteti. A derék férfiú kétségbeesett mentőötlettel foglalkozik: keres valakit, aki önként feláldozza életét. Ekkor érkezik Nanki-Puh, a vándorénekes, a Mikádó álruhás fia, s mivel halálosan szerelmes Ko-Ko gyámleányába, Yum-Yumba, felajánlja, ha egy hónapra feleségül kapja, őt utána akár ki is végezheti. Ko-Ko kapva kap az ajánlaton. Ekkor érkezik az ifjút üldöző elhagyott menyasszony, Katisha, aki mikor értesül az egyezségről elhatározza, meghiúsítja azt. Rohan a Mikádóért, hogy aztán Ko-Kot és az ál-vándorénekest leleplezze.
Ko-Kot gondok gyötrik. Megtudta ugyanis, ha a Mikádó országában egy házas embert kivégeznek, a törvények szerint a hátramaradt özvegyet elevenen el kell temetni. Puh-Puh, a titipui közügyek minisztere, a Mikádó érkezését jelzi. Ko-Koék elhatározzák, a Mikádót félrevezetik és azt újságolják neki, a kivégzés már meg is történt. Ekkor kiderül, a vándorénekes valójában a Mikádó fia. Mikádó bejelenti, forró olajban fogja megfőzetni a bűnösöket, mert ezt a büntetést szabja ki a törvény a trón várományosának elpusztításáért. A Mikádó távozik, Ko-Koék pedig azon tanakodnak, hogyan hárítsák el ezt az újabb veszedelmet. Nanki-Puh, az ál-vándorénekes, mindjárt nyilatkozik: ő nem is akar életben maradni, mert ha Katisha férjezetlen marad, őt tovább üldözheti szerelmével.
Ko-Ko kénytelen a savanyú almába harapni: ő maga veszi feleségül Katishát, Yum-Yumot pedig végleg átengedi Nanki-Puhnak. Katisha elfogadja Ko-Ko ajánlatát, s a visszatérő Mikádótól maga kér kegyelmet a "bűnösök" számára. A fondorlatos Ko-Koék a történetekről egyébként is olyan hízelgő magyarázattal szolgálnak, amely legyezgeti a Mikádó hiúságát. A Mikádó szava - hangoztatják álnokul Ko-Koék - parancs, s ha ő azt mondja, hogy Titipuban kivégzésnek kell lenni, akkor már valakit mindjárt halottnak is kell tekinteni és így ők, a jelentéstevők voltaképpen nem is hazudtak.