| szereposztás: | Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme - Rudolf Péter
Jósika István, Erdély
kancellárja - Szarvas József
Jósika Istvánné Füzi Borbála - Csonka
Ibolya
Bocskai István, Zsigmond nagybátyja - Vajda László
Borsoló János, ítélőmester - Bozóky István
Náprágyi Demeter, gyulafehérvári püspök - Kőmíves Sándor
Sennyei
Pongrác, udvarmester - Balkay Géza
Kornis Gáspár, kincstartó - Mádi
Szabó Gábor
Huszár Péter, kapitány - Kránitz Lajos
Székely Mózes,
kapitány - Kun Vilmos
Básta György, kassai főkapitány - Fodor Tamás
Lázár István, a testőrség parancsnoka - Csíkos Gábor
Istvánffy Miklós,
nádori személynök - Hegedűs D.Géza
Nagy Tamás, diák, később katona -
Széles László
Bozó Andrea, Gyalog Eszter, Horváth Barbara, Kalmár Tamás, Koleszár Bazil Péter, Pásztor Tibor, Pető Fanni
Benkő Gyula, Derzsi János, Dózsa Zoltán, Farkas
Antal, Helyey László, Horváth József, Huszár László, Kézdy György, Kubik
Anna, Papp Ábris, Szerencsi Éva |
|
A Báthory Zsigmondról szóló verses drámahármas Erdély 16. század
végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli
éveit dolgozza fel. Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte
ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem
sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.
Márton
László a témaválasztás ellenére nem a magyar hagyományában ilyenkor
megszokott tragédiát vagy történelmi drámát írt, hanem a barokk
hagyományából merítve szomorújátékot, ami lehetővé tette számára, hogy
eltekintsen az általa amúgy sem lehetségesnek tartott történelmi
rekonstrukciótól. Márton ugyanis a nyelvre bízza a történelem
megjelenítését: a szereplők, események nem annyira művének színpadi,
mint inkább nyelvi terében jelennek meg. A szójátékok, metaforák,
idézetek és hasonló fikcionalizáló nyelvi eszközök teremtik meg a
valóságreferenciát megkérdőjelező szövegiséget. A történelem, az
események, individuumok több egyértelműsíthetetlen szempont szerint
ábrázoltatnak, és ebben az ábrázolásban a történelem, a politika és az
emberi sors ismerete, megismerhetősége és az önismeret kérdései állnak a
középpontban.
|
