gyártó cég:

fordító:

Prosztov - Farkas Antal
Prosztova - Pécsi Ildikó
Mitrofan - Balázs Péter
Honfidics - Tordy Géza
Hajdanov - Tomanek Nándor
Szofja - Szerencsi Éva
Virtusin - Végvári Tamás
Barmov - Sós Lajos
Csuhasov - Horváth Gyula
Szorzosztov - Szilágyi Tibor
Fillentman - Kozák László
Triska - Petrik József  

hossza

70 perc

Rádió- és televízióújság 1978. aug. 21-27.

A Világszínház XVII-XVIII.századi ciklusában elhangzó komédia hősei két élesen elkülönülő csoportba oszthatók. Az egyikhez azok tartoznak, akik szinte hivalkodnak nemesi erénynek vélt műveletlenségükkel, kicsinyes önzésükkel és durvaságukkal, a másik csoport képviselői a felvilágosult eszmék képviselőiként A jobbítás szándékától áthatva, hazafiúi felelősségtudattal vélekednek az élet dolgairól. Az első csoportban a Prosztov család tagjait találjuk- a pipogya férjet, a kíméletlen és ostoba feleséget, a fiukat, Mitrofan úrfit és Prosztova fivérét, Barmovot. Velük szemben állnak az író eszméit képviselő hősök: a bátor katonatiszt Virtusin, a visszaéléseket leleplező tiszviselő, Honfidics, és az egészséges hagyományok megőrzését szorgalmazó, becsületes kereskedő, Hajdanov. E két tábor képviselőinek összeütközése adja a komédia konfliktusát.

Prosztovék magukhoz veszik elárvult rokonukat, Szofját, látszólag jótékonyságból, valójában azzal a nagyon is önös szándékkal, hogy maguknak kaparintsák meg a leány vagyonát. Prosztova fivérét, az anyagi tönk szélén álló Barmovot szemelik ki Szofja férjének. Amikor azonban Szofja halottnak hitt nagybátyja Hajdanov visszatér Szibériából és kiderül, hogy tekintélyes vagyont hagyományoz unokahúgára, Prosztova taktikát változtat: most már fiának, Mitrofannak szánja Szofját. Váratlanul feltűnik Szofja régi szerelme, Virtusin, s most már hárman vetélkednek a leány kezéért.

Fonvizin komédiájának cselekményszövésén, formai megoldásain erősen érződik a francia klasszikusoknak, elsősorban Moliére-nek a hatása. A szerző fő erénye nem is a színpadismeret, hanem a korabeli orosz társadalom kitűnő ismerete és lényeges konfliktusainak hatásos ábrázolása. A Magyarországon először bemutatásra kerülő komédia főbb szerepeiben Pécsi Ildikót, Farkas Antalt, Balázs Pétert, Tomanek Nándort, Szerencsi Évát, Tordy Gézát és Sós Lajost hallhatjuk.

Maráz László

Film Színház Muzsika, 1978. szeptember 2.

Ami ritka, nem biztos, hogy becses is. Jóllehet Gyenisz lvanovics Fonvizin XVIII. századi orosz klasszikus drámaíró munkássága nálunk szinte teljességgel ismeretlen, Az úrfi című komédiájának rádiószínházi bemutatója — erdetiség híján — nem keltett különösebb izgalmat. A leegyszerűsítő, kimódolt fekete-fehér jellemábrázolás, a nehézkesen gördülő, átlátszó cselekménybonyolítás csak a szellemet kölcsönzi a korabeli francia vígjátéktól, annak szellemességét nem tudja az orosz talajba átültetni.
Az együgyű úrfi gazdag kiházasításán mesterkedő Prosztov család gúnyrajza egy-egy részletében érdekes ugyan, de a társadalmi tabló egészében kimerevített és mozdulatlan; a karakterek a történet során változatlanok, vagy csupán olyan változásokat mutatnak, amelyeket a hasonló komédiákban jártasak jó előre ki tudnak számítani. A másik táborban, a felvilágosult nemesek Hajdanov vezette csoportjában szintén kevés a meglepetést okozó egyéniség, egyéni cselekvés. Legfeljebb egy-egy aforizmaszerű mondás kelthet pillanatnyi figyelmet: például az a kijelentés, hogy „sokkal dicsőbb méltatlanul mellőzöttnek lenni, mint érdemtelenül kitüntetettnek".
Nem lehet kétséges a rádió Világszínház sorozatának tiszta szándéka: nálunk ismeretlen szerző művének bemutatásával kívánta gyarapítani a hallgatók világirodalmi tájékozottságát. Ezúttal azonban nem olyan műre esett a választás, amely valójában megérdemelné a különleges figyelmet.
Ezt a tényt Grigássy Éva ötletes, gördülékeny fordítása sem tudta feledtetni. Varga Géza rendezése is hiába próbált jobb vígjátékhoz méltó igyekezettel a kínálkozó humorforrásokból meríteni: az előadás csupán néhány sikerültebb színészi alakítással keltett figyelmet. Így Tomanek Nándor méltóságteljes és tiszta erkölcsiséget sugárzó Hajdanovja, Szerencsi Éva egyszerű, hatásos eszközökkel festett lány-portréja és Tordy Géza kevés szóval is jelentékennyé váló, becsületes nemesura maradt meg a hallgatók jó emlékezetében. Pécsi Ildikó az úrhatnám, elbizakodott, haszonleső Prosztova fontos szerepében túl hangos, túl rikácsoló volt ahhoz, hogy türelmes érdeklődést keltsen.

Barta András