Eredetileg a Fülesben jelent meg
- Két meglepetéssel is szolgált az elmúlt években Szerencsi Éva a közönségnek és a színházi szakmának. Az egyik, amikor sikerei teljében otthagyta a pesti József Attila Színházat, és elszerződött Miskolcra. A másik, hogy miután Miskolcon két évig ragyogónál ragyogóbb szerepeket játszott, visszaszerződött Pestre a József Attila Színházhoz.
- Minderre bizonyára illene meglepő választ adnom, ha már ennyi meglepetést okoztam. Csakhogy a történtekre igen egyszerű a magyarázat. Találkoztam egy nagyon tehetséges rendezővel, Csiszár Imrével, aki elmondta az elképzeléseit a miskolci színházzal és velem kapcsolatban. És van egy mondás: a színész egy jó szerepért elmegy a világ végére is! Nos, Miskolc nem a világ vége, és nem egy, hanem több jó szerepről volt szó! Csoda-e, hogy elmentem? Mit mentem: rohantam!
- Ez eddig érthető. De mi volt az oka, hogy két szezon után otthagyta Miskolcot, ahol a város kedvence volt, és olyan sikereket mondhat magáénak, mint Pygmalion Elizája és A tribádok éjszakájának leszbikus, alkoholista nőalakja?
- Visszatérésem oka egyetlen szó: ingázás.
- Ez egy darab címe?
- Nem. Egyszerűen nem bírtam fizikailag a gyakori utazásokat Pest és Miskolc között. Pesti lakásomat sem akartam feladni. Már csak azért sem, mert nem tudok úgy elmenni, hogy hosszabb ideig ne lássam az édesanyámat. Viszont nem is egyszer naponta megtenni az utat a két város között... Ez volt az ingázás, amit nem bírtam tovább.
- Egyszer azt mondtam, hogy aki színész lesz, annak sokszor váratlan nehézségekkel kell szembetalálkoznia. Maga mikor határozta el, hogy színésznő lesz?
- Gyermekkoromban balett-táncosnő szerettem volna lenni. Volt egy kis protekcióm az Operában, édesanyám vezette a büfét. Szólt is Lakatos Gabriellának, nézze meg, lehet-e valamit kezdeni velem. Róla tudni kell, hogy nemcsak Operaházunk kitűnő prímabalerinája volt, hanem éles szemű pedagógus is. Utóbbi tehetsége most is beigazolódott. Azonnal megállapította, hogy nem vagyok elég nyúlánk, és túlságosan izmos vagyok. Valami ilysmit mondott: „Ez a gyerek, ha megnő, még izmosabb lesz, ami az esztétikai követelmények rovására megy.”
- Emlékszem Keleti Márton nyilatkozatára, amikor a Bob herceg című filmjének forgatására készült: „A női főszerepet egy főiskolai növendék, Szerencsi Éva játssza. Nemcsak nagyon tehetséges, nagyon szép is.”
- Nekem az volt a fontos, hogy Marci bácsi tehetségesnek tartott. Neki köszönhetem a "kiugrásomat".
- Az első filmsiker bizonyára meghatározó volt a pályaindulásnál.
- A kritikák és a közönség elismerése után én is azt hittem. De a Bob herceg után csak egy filmben játszottam, a Kakuk Marciban. Azóta sem léptem be a filmgyár kapuján,
- Ezek szerint a színházzal nagyobb szerencséje volt?
- Főiskola után a József Attila Színház szerződtetett, ahol jobbnál jobb szerepeket kaptam.
- Csak jókat és jobbakat?
- Hát voltak kevésbé jók is. De én a pályánkat hosszú távú pályának tartom, ahol nem kell elkeseredni, ha néha kicsit lemarad az ember, és nem kell elbizakodni, ha kicsit előbbre tör, mint a többiek.
- Televízió, szinkron, rádió?
- A vidéken töltött két év alatt nemigen volt időm televíziózni és szinkronizálni. A Rádióban is csak A Szabó családban szerepeltem, ahol én vagyok Csilla, és remélem, még sokáig az is maradok, mert nagyon szeretem ezt a szerepet.
- Kikapcsolódás, szórakozás?
- Úszás és zenehallgatás. Úszásban mindegy, hogy hát vagy mell, zenében mindegy, hogy klasszikus vagy pop.
Az interjút Rátonyi Róbert készítette