1952. május 5., Budapest - 2004. szeptember 6., Budapest
1974-ben szerezte diplomáját a Színház és Filmművészeti Főiskolán,
Várkonyi Zoltán osztályában. Osztálytársai Felföldi László, Ferenczi
Krisztina, Jancsó Sarolta, Kóricza Miklós, Sörös Sándor, Szakácsi
Sándor, Szurdi Miklós voltak.
Tehetségére, szépségére nagyon korán felfigyelt a szakma, első
filmszerepét még főiskolai hallgatóként kapta Keleti
Mártontól a Bob hercegben, 1972-ben. Utána folyamatosan foglalkoztatták, egészen 1979-ig parádés főszerepek jutottak számára. Aki egyszer látta az Abigélben, az nem tudja elfelejteni baba-arcát,
tiszta tekintetét, sugárzó személyiségét. A szépség és a lelki alkat
tökéletes összhangja mutatkozott az egész lényében.
Ezen kívül rendkívül becsületes és őszinte ember volt.
Filmes szerepekből sajnos később jóval kevesebbet kapott, de színházakban sokszor lépett a közönség elé.
1974-1979 között a budapesti József Attila Színházban szerepelt.
1979-1980 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, 1980-1989 között
ismét a József Attila Színház művésze lett.
1989-től a Népszínházban és a Budapesti Kamaraszínházban játszott. 2001-től haláláig a Ruttkai Éva Színház tagja volt.
A szinkronszakma is felfedezte képességeit, a legismertebb
szinkronmunkája Samantha kiváló megformálása volt a Dallas című
sorozatban. Az egyik szinkronnal foglalkozó oldal így nyilatkozott
erről: „Gera és Dallos mellett a Samanthát (Linda Gray) szinkronizáló
Szerencsi Éva is aranyat érő unikuma volt a szinkronnak, és
természetesen a színházi szférának egyaránt. A Szerencsi által
szinkronizált Samantha a történet egyetlen szereplője, aki látványos,
szenvedésekkel telített jellemfejlődés által megalázott
vállalkozófeleségből független, erős nővé avanzsál. Samantha a
történet során mindig a feszültségfaktort gyarapítja, hiszen alig vannak
derűs pillanatai. Szerencsi Éva meg sem próbálja revideálni a
rapszodikus nőalakot, inkább gesztusait, kusza menetű intellektusát
követi le hatásos, leheletfinom eszközökkel. Különös érzékkel jeleníti
meg Samantha cinikus (többnyire Jockey-nak címzett), bosszús replikáit –
amelyeket a düh naturális crescendoja mellett deklamáló, szinte már
szótagoló túlhangsúlyozással tesz még nyomatékosabbá. Kránitz Lajossal
tökéletesen konzisztens párossá csiszolódtak az évek során, ezért aztán
talán a híres Ewing-házaspár viharos házassági históriája különleges
színfolt: élvezet hallgatni a rakétaszerűen repkedő szócsaták szövegeit,
melyeket a míves, felszabadult színészi játék avat élvezetes,
egyszersmind spontán dialógokká."
Magánéletét, szakmai pályáját sokszor csalódások kísérték, de sosem
panaszkodott, méltósággal viselte az élet nehéz megpróbáltatásait. Talán
ezért történhetett, hogy kevesen tudták róla, hogy gyógyíthatatlan
betegséggel küzdött, ami végül legyőzte a gyönyörű színésznőt.
Pótolhatatlan vesztesége a színészi életnek. Nagyon hiányzik bájos
mosolya, kedvessége, hangja, szépsége, tehetsége.
Halála után a Ruttkai Éva Színházban Szerencsi Éva Stúdiót alapítottak, illetve 2008. november 14-én emléktáblát avattak Budapesten, a Lipótvárosban (Báthory utca 22.) a tiszteletére, emlékére. A Csőváron,
a Polgármesteri
Hivatalban kialakított sarok őrzi az emlékét.
|